Két féle úton járhatjuk végig ezeket a mesés helyeket, egy rövidebb úton (7 km) vagy egy hosszabb úton (17 km) haladva. Én a hosszú túrát választottam, és bár már volt némi képem a helyről mivel még gimnazista éveim alatt az osztályfőnökünk elvitt minket ide túrázni (azért a feljthetetlen élményért még ma is hálás vagyok) izgatottan vártam a túrám napját. Bár valljuk be, ahogy eldöntöttem hogy oda akarok menni, következő napon már el is mentem túrázni :D


Nem ölöztem túl az igaz, sima sportcipőben voltam így amikor mellém parkoltak páran és kiugrottak autójukból az izmos, hiperszuper rucikba öltözött, vadiúj Nike sportszerekben és fejükön lámpákkal felszerelkezett férfiak, attól kezdtem tartani, hogy valószínűleg alábecsültem a túra nehézségét. Szerencsére nagyon jó volt az idő, így még azokon a szakaszokon is, ahol tartani kellett barmitől is, minden a legsimábban ment.




Valami hihetetlen, hogy a Rám-Szakadék felé vezető erdőben mennyi a moha. És olyan pihe-puha zöld!



Ilyen létrákon kellett mászni több helyen is, meg néhol csak korlátok voltak, de könnyen teljesíthetőek ezek a szakaszok is, bár előttem lévő egyike a túlöltözött férfiak csapatának egy kis idegig elmerengett azon, hogy nem kellene-e itt visszafordulnia esetleg...



Az erdőben lehet gombát is szedni, szabályok szerint egy ember 2 kiló gombát vihet haza. Bár az már kérdéses, mennyire ehető az... :D Nekem út közben egy kedves "gombás" bácsi segített, és bár eléggé ismerem az ehető-ehetetlen gombákat, inkább egy bentlakós véleményére támaszkodtam, aki fürgén kihalászta a szatyromból 1-2 gombát, és kihajította őket a szakadékba (lehet hogy világéletükben repülni akartak és teljesült egy álmuk). Kétlem hogy olvassa a blogomat, de hogy ha igen, akkor még egyszer nagyon köszönöm! :)










 Mindenhol rengeteg útjelző van és ezek a színes rajzok is, melyek az utakat jelzik (piros, sárga és zöld szakaszok). A zöld szakasz magát a Rám-szakadékot jelzi, a sárga a Lukács-árkot.